Egyébként még egyszer lefeküdtem vele. Tavaly februárban, mielőtt elutazott volna.
De most az a nyár, amikor az igazi fuckofdestroyszar beindult.
Hogy pontosan érzékeltessem a kétségbeesést, közlöm, találtam üzenetet egy LBAttila nevű fiatalembertől, és igen, az LB Lovebox-ot takar. Baszki.
Ezenkívül némi eszmecsere életem első szerelmével, akivel üvöltözve váltunk el, na jó én üvöltöztem, és mégis, ezen a nyáron még őt is megtaláltam.
Bizonyára elgondolkodtál már azon, miért a régi telefonjaimban keresgélek emlékek után, hát ez bizony a Rivotril hatása, időérzékelés, hosszútávú memória, viszlát.
És aztán jött Sz. Róla azt kell tudni, hogy hihetetlenül ronda. Nem azért írom ezt, mert nem jött össze végül a dolog. A legkevésbé sem. Tényleg legendásan csúnya volt. Kiapadhatatlan humorforrást jelentett egyes bulikon a megjelenése. De nekem megtetszett, mert egy alkalommal csodálattal adózott a stílusom előtt. Aznap éjjel meg voltam róla győződve, hogy istennő vagyok, végzetes femme fatale, és ő ezt tényként ismerte el. Nem vette meg a szar dumámat, nem ájult el attól, ahogy dobáltam magam, csak közölte, hogy tökéletesen csinálom, és én ezt imádtam.
Utólag nézve ez történt: félelmetesen tehetségtelen, ugyanakkor abban az időben rendkívül népszerű rockzenekar öltözője, MIskolc talán, valami sportcsarnok. Én egyszerre hülyítettem négy-öt idiótát, kihasználva, hogy szókincs tekintetében nem mozgunk azonos pályán, így akármit mondtam, az szörnyen intellektuálisnak, nagyviláginak és pajzánnak hatott. Jobbára csak oltogattam őket, de ha ehhez az éjszakai rádióműsorokból ismert hangot párosítod, ellenállhatatlanul jófejjé válsz. Mindezt takította a szokásos felesz-vagy-mersz játék, aminek keretében volt némi smár meg csöcsvillantás. Így már nem csak jófej vagy, de magabiztos és bevállalós is, ééérted?! Ilyen remek bókokat zsebeltem be, mint "ööö.. ha visszamegyünk Pestre, csinálhatnánk ilyen dolgokat, amibe' van ilyen .... ööö..... szex". "Okvetlenül" - mondtam én, de persze sosem csináltunk még csak hasonlót sem később. Ne értsd félre, nem azért, mert az ilyen bulikon szokásos szűzkurvában nyomtam, szó sincs róla, azt a fajtát mindig is nagy megvetéssel kezeltem. Én úgy voltam vele, hogy ha már egyszer alja, akkor legyen igazán. Persze ezt akkor még úgy fogalmaztam meg, hogy, "ha tizenegyig nem kerülök ágyba, hazamegyek". Szóval csak nem teszett a fiú, ennyi. Meg addigra én már eldöntöttem, hogy nekem Sz kell.
Miután kijelentette, hogy mennyire tökéletesen csinálom, ugye, másról is dumáltunk. És akkor kiderült, hogy ő a többiekkel ellentétben olvas, szokott utazni, van zenei ízlése és humora. Ha nem voltál még rockbulin, lehet, hogy ez nem egyértelmű, de ez a kombináció abban a közegben nem jellemző. Egyenesen megvetendő egyébként. Szóval beszélgettünk, de aztán valahogy én annyira berúgtam, hogy az egyik roaddal bezárkóztam a zuhanyzóba, ahol is Dé törte rám az ajtót, és rángatott ki, hogy mégiscsak elkerüljem valahogy a totális megszégyenülést a reggeli józanodásánál. Sajnálatos módon ezt a közjátékot Sz véginézte, és csak annyit mondott "azért kár", és én pontosan értettem, hogy érti. Hát ettől meg aztán még inkább beindultam rá, nyilván, így hát elkezdtem megszervezni egy randit. Párszor lemondta, talált kifogást is, de végül beadta a derekát (offtopic, de ez Dé egyik legédibb poénja, eufemizált kifejezés a szopásra, ilyen értelemben egyébként nem adta be a derekát Sz azon a randin). Elmentünk valami kiülős kocsmába, a NIN-ről, meg Izlandról dumáltunk, csupa iszonyat menő dologról, és én már kifejezetten csinosnak találtam. Volt még talán egy ZP randi, ahol kibaszott nagy faszfej volt egyébként, kettesben ennivaló dolgokat mondott, de amint csatlakozott hozzánk valaki, átváltott baromba. Én ezt akkor betudtam ártatlan, kisfiús zavarnak. Nyilván.
Vele kapcsolatban én néhány dolgot kihagytam a számításból. Például azt, hogy míg én úgy gondoltam, hálás és boldog lesz, amiért találkozgatni akarok vele, hiszen annyira népszerűtlen a lányoknál, valójában ő hihetetlenül frusztrált emiatt, és egy megdöbbentően vastag falat húzott fel az évek során arroganciából, kisstílűségből és megvetésből.
Na de most jön csak az igazi borzalom, elindult a fesztiválszezon. Ő mindegyiken dolgozott, én pedig akár egyedül is lementem a világ végére, hogy találkozzunk. A Volton végre hajlandó volt kicsit érzelegni, de ott már röhögött rajtam igazából. Tudta, hogy érzelgéssel lesz szopás, viszont akkor sem sértődöm meg, ha a kisbarátai előtt tudomást sem vesz rólam.
Egyébként tisztában vagyok vele, hogy ez gyakorlatilag mindenkivel percenként megtörténik, és semmi újdonságot nem tartogat a történet, de hátha ezzel gyarapítom a kollektív tudattalant, és más lányok végre nem követik el ugyanazokat az ostoba hibákat. Naná, nincsenek illuzióim.
És valahogy ezzel egyidőben kezdtek el Dé üzenetei megváltozni, csak persze észre sem vettem, mert annyira lefoglalt, hogy üldözzem Sz-t, aki a baráti társaságomban egyébként elborzadást keltett, külső- és belső tulajdonságok tekintetében is. Például: "Egyébként tegnap szép voltál. És releváns." Ezt imádtam akkor is, de azt hittem az első mondat is csak vicc. Vagy például: "Drágám minden rendben? Máris hiányzol. Szeretlek." Hát én ebből is csak az iróniát vettem le. "Én most láttalak életemben először fürdőruhában, és szerintem nagyon szép vagy. Komolyan. Teljesen elképedtem." Igen, gondosan ügyelek rá, hogy az emberek ne lássanak fürdőruhában. Szex közben nem zavar a pucérság, de úgy gondolom a verőfényes nyári nap kihozza azt a nagyjából 263 testi hibát, ami engem idegesít. Ez egyébként Efotton történt, a fürdőruha azért volt indokolt, mert egy kerti csapnál fürödtünk éppen. És mindezt az egyik legjobb alakú barátnőmmel tettük, így különösen nem tudtam értelmezni az üzenetet.
És akkor: "Na jó, szóval mégiscsak te leszel az én életem kibaszott szerelme, de már az elején elkúrtuk ezzel a haverkodással, szóval én életünk végéig így vigyázni fogok rád. Ha nem baj. Szóval?" A kérdés arra vonatkozott, hogy lejöjjön-e értem a fesztiválra, ahol Sz megkúrt ugyan, de a kisbarátaihoz való visszatérés közben, látótávolságba érve elengedte a kezemet. Mit elengedte, elhajította. És még kedvesen hozzátette: "miért mit hittél? ha leszopsz, lesz valami?" Ezen én persze kiborultam Dének, és a hosszú sms rinyálás lezárása lett ez az üzenet. Ami nekem akkor még mindig nem esett le. Még két hétre vagyunk attól az éjszakától, és nekem egészen addig semmi fura nem volt a viszonyunkban. Szerinted? Nem vagyok nagyon okos, tudom.
És ezzel össze is érnek a szálak, mert valóban, Sz miatt ittunk éppen aznap, amikor.
